Édesanyáink és nagyszüleink esküvőjén vőfély kérte ki a menyasszonyt a lányos házból. A ceremóniamester a vőfély ún. továbbképzett „változata”. Sosem jelenik meg szalagos bottal, öltönyt visel, elegáns.
Tovább olvasom »"„ Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval, Csak Te, csak én, örökké s holtomiglan, Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.”"
""Amikor megszólal az orgona zenéje, Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen, Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze, Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre.""
"„és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el, Hogy Veled végre magammá lehessek, És nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek. Csak szeretlek.”"
"„Örömöm sokszorozódjék a Te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned.”"
© Bognár-Szommer Szilvia 2010