Az esküvő előtti lánykérés napjainkban már nem igazán divat, pedig nagyon meghatározó tud lenni, főleg, ha valóban meglepetésnek szánt, különleges alkalom.
Napjainkban már nem a szülői házban történik meg mindez, inkább gyertyafényes vacsoránál vagy esetleg egy szembeötlő óriásplakáton, manapság nincs tabu és a lényeg a meglepetés.
Mégis, ha valamely vőlegény rászánja magát a hagyományos lánykérésre, ebben szeretnék egy kis segítséget nyújtani az eljegyzési hagyományok rövid ismertetésével.
Az eljegyzés lehet vacsora, de esetleg egy hétvégén is összehívhatjuk a családtagokat, főleg az örömszülőket, amely abban az esetben is jó ötlet, ha esetleg eladdig még nem találkoztak, remek alkalom lehet az ismerkedésre. A leggyakoribb a lányos háznál megrendezett eljegyzési ünnep, de megtartható étteremben is, talán ott kicsit kényelmesebb, hiszen egyik félnek sem kell folyton arra figyelnie, hogy mindenki elégedett legyen.
Manapság egyre ritkább, hogy a párok eljegyzési gyűrűt vásárolnak, amely általában egy köves gyűrű és ezt egészíti majd ki a karikagyűrű, mégis nagyon szép gesztus lehet a vőlegény részéről. A köves gyűrű kiválasztása nem szokott akkora gondot jelenteni, hiszen elvéteni nem lehet, ellentétben a karikagyűrűvel, mely manapság igen változatos stílusokban kapható, ezt érdemes mindenképp együtt kiválasztani, nem beszélve a méretezésről.
A háznál tartott eljegyzés esetében a vendéglátás általános szabályai érvényesek, tehát általában étkezéssel jár, de ebben az esetben elmaradhatatlan a pezsgő jelenléte, hiszen ünnepről van szó.
A vőlegény mindenképp két csokrot vigyen, egyet a menyasszonyának, a másikat pedig jövendőbeli anyósának. Ha a nagymama is jelen lesz, neki is illik virágot vinni, sőt, a saját édesanyját is felköszöntheti, így illemből jelesre „vizsgázhat” jövendőbeli családtagjai előtt.
A vendégeknek –ha vannak a szülőkön kívül- is illik virágot vinni a menyasszonynak, és estleg egy jelképes ajándékkal kedveskedni, amely semmiképp nem kell, hogy olyan mértékű legyen, mint a majdani nászajándék.
Étkezésnél a pár mellett ülnek a szülők, nem szemben velük. A lánykérés bármikor megtörténhet, étkezés előtt, a desszert előtt vagy koccintáskor is. Ez leginkább a vőlegény szempontjából fontos, sokszor szeretnek hamar túlesni rajta, mert nagyon izgulhatnak, de ettől igazán nem kell félni, jobb előre megírni magunknak, hogy körülbelül mit szeretnénk elmondani és milyen hosszan. Nem érdemes litániákat zengeni, de ne legyen nagyon tömör sem. A lánykérést, ha nagyon izgul a vőlegény és nem igazán szeret szerepelni még ilyen kis létszámú vendégsereg előtt sem, megteheti az édesapja is, a lány apja pedig áldását adhatja a frigyre. Ekkor elkövetkezik a pezsgős koccintás, majd a gyűrű felhúzása, amely ekkor még a bal kéz gyűrűsujjára kerül. Ezután ebben az esetben is csók, majd a torta felvágása következhet.
Az eljegyzés sok egyéb lehetőséget is kínál, például el lehet kezdeni az esküvő megtervezését, a költségek elosztásának megvitatását, a fiatalok megihatják esetleg egymás szüleivel a pertut, vagy régi szokás szerint anyukának és apukának hívhatják őket ezután, de a fiatalok jövőjét illetően is eldőlhetnek kérdések, például, hogy hol lakjanak majd a későbbiekben a fiatalok, ha nem rendelkeznek még saját lakással.
Akár a hagyományos eljegyzési formát választjuk, akár a mai modern, meglepő és olykor mulatságos lehetőségek közül mazsolázunk, mindenképp gyönyörű emlék marad, maradandó, hiszen ez az első alkalom, mikor elkezdődik a nagy tervezgetés, a készülődés a Nagy Napra.
Szóljon hozzá!